Csillagpor
Könyvsarok

Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező

Lehet készíteni az olvasómirigyeiteket, mert a szakdolgozat elkészülte után, a következő két hétben olvasni tervezek éjjel nappal, így elég sűrűn várhatók posztok. Remélem örültök. :)

Ezt a könyvet még talán januárban (?) kértem kölcsön Christinától (bocsi, h csak most olvastam el), így igazán érett már, h nekiessek.

A történetet Liliom meséli el, aki egy régmúlt Kínában él, ahol a kislányok lábát 6-7 évesen elkötik, hogy szép lótuszvirág formájú legyen, hiszen ez biztosítja a jövőjüket. Ebben a Kínában rangok vannak még a családban is. Ha nő vagy, értéktelen vagy, ha szép a lábad, talán jobb sorsa jutsz, de addig is csak nyűg vagy a családod hátán. Liliom különleges lány, akinek sorsát Madame Vang a kezébe veszi, talál neki egy laotungot, aki életre szóló barátja lesz, és akinek jogai még a férj jogait is megelőzik. A laotung neve Hóvirág, a titkos legyező pedig a levelező felületük, ahol egy különleges, nu su írással, amit a női írásnak is neveznek, váltanak egymás közt üzeneteket. Az ő barátságukról szól a történet, jóban-rosszban együtt vannak, míg egy félreértés meg nem változtat mindent.

Nem tudok napirendre térni a könyv felett, mert egyszerre idegesített ez a rettenetes szabálykövetés, hiányoltam a lázadást belőle. A mai világunkban nehéz megérteni, hogyan voltak képesek az akkori kínai nők így elfogadni az életüket, így elviselni a szenvedést. Amikor anyának meséltem róla, mondta, h olvassak az arab nőkről. Hát, sztem nekik jobb soruk van... Másrészt képtelen voltam megérteni a keleti kultúra magasságát. Soha nem vonzottak a kínaiak (a lopkodós kínai csaj után, akivel találkoztam Angliában meg pláne nem), de ez a könyv adott még egy indokot. Az ő gondolkodásuk megértéséhez én túlságosan a földön járok. :) Ezért volt nehéz megértenem Liliom és Hóvirág kapcsolatát is, mégis úgy érzem, h a félreértés súlyát sikerült magamra vennem, és átéreztem fájdalmukat. Különleges történet ez nagyon egyszerűen tálalva. Lisa See olykor olyan hasonlatokat nyögött be, amitől a hasamat fogtam, de valszeg nem ilyen jelentésének kéne lennie, mint pl. a patkány anyósnak sem, mert csak az évet mutatja, amiben született.

Örülök, h elolvastam, mert egy teljesen más világot ismertem meg, ami csak megerősíti bennem, h jó helyen vok, és ne vágyjak másra. De nem mondom, h keresni fogom a hasonló történeteket, és talán Lisa See-vel sem fogok barátkozni mostanában. Továbbra sem vonz a keleti világ, ha pedig választok, akkor inkább a japánokat választom. Remélem az előítéleteim nem vették el senki kedvét a könyvtől, mert ezt leszámítva egy szép és tanulságos történet lehet bárki számára. A tanulságát én is leszűrtem magamnak. :)