Csillagpor
Könyvsarok

Egy árva fiú, egy barbély-felcser, egy álom, egy megvalósulás és egy happy end.

Keresgéltem kicsit az interneten Noah Gordonról. Mit ne mondjak, magyar nyelvű  önéletrajzot nem találtam róla, de a honlapján minden megtalálható. A főoldalon rögtön az várt, h az UFA Cinema megvette a forgatókönyvet, amit Az orvosdoktor alapján írtak. Lassan hozzá is kezdenek a forgatáshoz. Kíváncsi leszek, tényleg elkészül-e majd, és h mennyire fogják lerövidíteni a 800 oldalt.

Szóval, Noah Gordon: 1926-ban született zsidó családban. Két életcélja volt az életében: vagy újságírónak, majd írónak vagy orvosnak lenni. Az orvosi pálya azért vonzotta, mert együtt érzett a második világháborúban kivégzett zsidók, köztük orvosok ezreivel. Mivel a családnak nem volt elég pénze, h orvosi egyetemre küldjék a fiút, ezért inkább az újságírói pályát választotta, de soha nem adta fel álmát, h komoly író legyen. Már első könyvei is sikert arattak, de a sok újságírói munka, és a megélhetés biztonsága még sokáig késleltette az igazi kibontakozást. Visszavonulása után kezdett bele egy trilógiába, ami a Cole család több generációjáról szól. Az orvosdoktor az első, amiből Amerikában csak 10000 példány kelt el, ezzel meg is bukott. A német származású Karl H. Blessing viszont másként vélekedett, és magával vitte Németországba a könyvet, ahol több, mint 6 millió példányt adtak el belőle. Azóta is a németek egyik kedvence.

Én anyósjelöltemtől kaptam a könyvet karácsonyra, és neki ez az egyik kedvenc könyve.  Ő ajánlotta annak idején A katedrálist is, így reméltem, h ez is jó lehet, mert úgy vettem észre, részint egyezik az ízlésünk. Hát... tévedtem... Hogy miért? Először is többet vártam, sajnos hasonlót, mint A katedrális. Egy pörgős, izgalmas, meglepetésekkel, kedves és gonosz szereplőkkel teli történetet. Ezek közül szinte csak a kedves emberek nyertek. Maga a sztori kicsit unalmas, vontatott, túlrészletezett, fordulatoktól mentes, kiszámítható. A sztori:  Robert Jeremy Cole, árván maradt fiú (aki keresztény ugyan, de le kellett vágni kiskorában a fitymáját, mert el kezdett üszkösödni) egy barbély-felcserhez kerül inasként. Kitanul mindent, amit a Barbély tudott, megtanulta, hogyan kell készíteni az Egyetemleges Gyógyírt, és azt is, hogyan adja el. Ezen felül a fiúnak volt egy hatodik érzéke is, h egy érintéssel megérezte, ha vki haldoklik. Persze ez titokban maradt a külvilág elől, mert akkoriban ezért boszorkánynak kiáltották volna. Életével mégsem volt elégedett, miután egy zsidó orvos eltűntetett egy hályogot egy szemről, és mert rengeteg ember halt meg a kezei között és nem tudta, h miért, nem tudott rajtuk segíteni. Barbély halála után elindult Perzsiába, h orvos legyen belőle az iszfaháni egyetemen. Ezen az úton van az az ominózus siófoki eset, amit pár posttal előbb leírtam. Az út során megismerkedik egy vörös hajú, skót lányzóval, akitől azonban el kell válnia. Hogy Iszfahánban tanulhasson, vagy zsidónak, vagy perzsának kellett volna lennie. Felvette tehát a zsidók viselkedését, amit a karavánúton kifigyelt, és megtanult közben farsziul is. Az egyetemről persze rögtön kidobták, kalodába zárták, de aztán kegyelmet nyert a sahtól, aki kalátot adott neki, vagyis házat, vagyont és bejutást az egyetemre. Persze aztán szépen zajlik az élet körülötte, mindenben szerencséje van, tehetséges, barátokra talál, orvos lesz belőle, túlél pestist, háborút, és még megtalálja szerelmét is. És sztem nem árulok el semmit, ha azt is megírom, h szépen visszatér először Londonba, majd Skóciában él boldogan feleségével, míg meg nem hal. Jah, és a kisebb Rob J. is rendelkezik azzal a hatodik érzékkel, amit megismerhetünk majd a második kötetben, a Sámánban.

Szóval elolvastam... volt pillanat, amikor le akartam tenni a könyvet. Főleg, amikor két kutyával tépetett szét egy mackót, és még le is írta, h félig széttépett fejéből h fröcsögött a vér szerte-szét, miközben szegény a fejét rázta. Az nagyon rossz volt. Szegény maci! Mellesleg hasonló naturális elemekkel bővelkedik a könyv. Aztán izgultam is egyszer, amikor Rob egyik haverja futóversenyen vett részt, és csak pár mp hiányzott ahhoz, h elnyerje a sah kalátját (házat és évjáradékot), és akkor lapozok egyet és befejezi annyival, h a müezzin ekkor kezdte esti szónoklatát. Hát kapja be. Tök izgulok, erre nem bírja normálisan lezárni a sztorit. Ezen kívül csak megy a sztori magában bárminemű izgalomtól mentesen. Vagyis lett volna rá mód, de vhogy az izgisen leírható részeket nem igazán tudta megjeleníteni olyan idegtépően. 

Meg én személy szerint többet szenvedtettem volna a főszereplőt. Na ne tessék félreérteni, nem vok én szadista, de sztem túl könnyen kapott meg mindent. Ezzel a 6. érzékkel mindig kihúzta magát a szarból, meg mindig mindenki túl hamar kedvelte meg, és mindig csak jó történt vele, semmit nem úszott meg, pedig volt pár dolog a számláján.  Nem volt fejlődő jellem a könyvben, csak hasonszőrű emberek. Túl sok volt benne a farszi szó. Főleg, h egy oldalon használt vagy ötöt, meg is magyarázta, ok, de a következő 10 oldalon találd ki a 20 féle szónak a jelentését. Na, ez tényleg izgalmas volt, kitalálni, h melyik szó mit jelent.

Gondolkodtam, h mondjuk 10 év múlva mi fog eszembe jutni erről a könyvről először. Na jó, először tuti az h benne volt Siófok (azt hiszem ezzel sem árulok el titkot, h itt lakom). De másodjára nem igen lesz emlékezetes pillanat, amit úgy szívesen felidéznék. Ez mind ok, de mit mondok majd anyósomnak, ha kérdezi, milyen volt??? Sajnos nem mondhatom neki azt, h felkerült a top10-es listámra. Csupán egy semleges 10-es listára. :(